Dr István Gyebnár
István Gyebnár,
Diplomat and Fine Artist
(Budapest, 19. 12. 1961 - )
With the encouragement of his mother, the painter and graphic artist, Gizella Fejes, István Gyebnár was introduced to fine arts as a student of the acclaimed Hungarian sculptor, Mrs. Zsuzsa Lóránt, during his high-school years. As a member of the Fine Art Circle of István Dési Huber he studied drawing and participated in a number of exhibitions. His master is the fine artist Éva Bednay (Eve B'ay) whose work influenced him from his early childhood. He has been influenced by the Hungarian artists András Rác, Marianne Benkö, Dezső Bednay and Ignác Kokas, too.
1986 he graduated from the University of Economics, Faculty International Relations in Budapest. In 1995 he was awarded the title "Doctor of University" (PhD). After his graduation he entered the Hungarian Foreign Service and since then he followed a diplomatic career.
Mr. Gyebnar looks for ways to make connections between arts and diplomacy. He uses both to improve human contacts. Over the years he lived in different European capitals: Berlin, Vienna, London, The Hague and Tbilisi. He visited many great museums and also had the opportunity to acquaint himself with Asian and South-American cultures and artistic techniques.
During his travels he became an enthusastic photographer. Photography serves to enrich his artistic expression.
He exhibited his oil-paintings, oil-pastels and photographs in a number of European capitals (e.g. Goethe Institut, Rotterdam, 2009). Special expressive forms and bright colours are typical of his mostly abstract, yet in many cases figurative works. His artworks convey special messages, associations and sentiments strongly related to the world we live in.
Web-sites:
www.Artportal.hu/lexikon/muveszek/gyebnar_istvan
www.painter.hu/gyebnaristvan
Discover contemporary artworks by Dr István Gyebnár, browse recent artworks and buy online. Categories: contemporary hungarian artists (born 1961). Artistic domains: Photography, Painting. Account type: Artist , member since 2008 (Country of origin Hungary). Buy Dr István Gyebnár's latest works on Artmajeur: Discover great art by contemporary artist Dr István Gyebnár. Browse artworks, buy original art or high end prints.
Artist Value, Biography, Artist's studio:
New oil paintings • 19 artworks
View allNew oil pastels • 32 artworks
View allEarly graphic artworks • 10 artworks
View allDigital paintings • 17 artworks
View allDigital Arts | Several sizes
Plants • 17 artworks
View allPhotography | Several sizes
Flowers • 39 artworks
View allAnimals • 17 artworks
View allPhotography | Several sizes
Landscapes • 27 artworks
View allArchitecture • 11 artworks
View allPhotography | Several sizes
Photography | Several sizes
Colourful Georgia • 11 artworks
View allPhotography | Several sizes
Photography | Several sizes
Photography | Several sizes
Photography | Several sizes
Recognition
Biography
István Gyebnár,
Diplomat and Fine Artist
(Budapest, 19. 12. 1961 - )
With the encouragement of his mother, the painter and graphic artist, Gizella Fejes, István Gyebnár was introduced to fine arts as a student of the acclaimed Hungarian sculptor, Mrs. Zsuzsa Lóránt, during his high-school years. As a member of the Fine Art Circle of István Dési Huber he studied drawing and participated in a number of exhibitions. His master is the fine artist Éva Bednay (Eve B'ay) whose work influenced him from his early childhood. He has been influenced by the Hungarian artists András Rác, Marianne Benkö, Dezső Bednay and Ignác Kokas, too.
1986 he graduated from the University of Economics, Faculty International Relations in Budapest. In 1995 he was awarded the title "Doctor of University" (PhD). After his graduation he entered the Hungarian Foreign Service and since then he followed a diplomatic career.
Mr. Gyebnar looks for ways to make connections between arts and diplomacy. He uses both to improve human contacts. Over the years he lived in different European capitals: Berlin, Vienna, London, The Hague and Tbilisi. He visited many great museums and also had the opportunity to acquaint himself with Asian and South-American cultures and artistic techniques.
During his travels he became an enthusastic photographer. Photography serves to enrich his artistic expression.
He exhibited his oil-paintings, oil-pastels and photographs in a number of European capitals (e.g. Goethe Institut, Rotterdam, 2009). Special expressive forms and bright colours are typical of his mostly abstract, yet in many cases figurative works. His artworks convey special messages, associations and sentiments strongly related to the world we live in.
Web-sites:
www.Artportal.hu/lexikon/muveszek/gyebnar_istvan
www.painter.hu/gyebnaristvan
-
Nationality:
HUNGARY (Contemporary Hungarian Artists)
- Date of birth : 1961
- Artistic domains: Photography, Painting, Digital Arts, Drawing, Artcraft
Influences
Education
Artist value certified
Achievements
Activity on Artmajeur
Latest News
All the latest news from contemporary artist Dr István Gyebnár
Interjú
Interjú Gyebnár Istvánnal
Az emberek többségének napjainkban általában egy szakmája van, amelyet egy életen keresztül művel; más tevékenységet legfeljebb csak kedvtelésből űz. Történelmi visszatekintésben ez egészen másképpen volt: a király egyszerre volt politikus, hadvezér, katona és mecénás, a művész pedig gyakran tudós polihisztor is.
Meggyőződésem, hogy a világban aktívan szemlélődő, „reneszánsz” ember ma sem korlátozhatja tevékenységét egy szűk szakmai területre. Szükség van arra, hogy sokoldalúan reagáljunk a környezetünkben és bennünk zajló folyamatokra, egyidejűleg foglalkozzunk látszólag egymással össze nem függő dolgokkal. Én például egyszerre tartom magamat diplomatának és képzőművésznek. Diplomataként döntően külső igények, míg a művészi alkotás során elsősorban belső elvárások vezérelnek.
Eddigi életútam sajátossága, hogy a világ sok országában megfordultam. Éltem Berlinben, Bécsben, Londonban, Hágában és Tbilisziben, s sok más országban is jártam rövidebb vagy hosszabb ideig. Külföldi tartózkodásaim során sokféle környezetben voltam és sokféle élethelyzetbe kerültem.
Alkotói szabadságot biztosít a számomra, hogy kenyeremet diplomataként keresem, ezért egzisztenciálisan nem függök a festészettől; megengedhetem magamnak, hogy az általam készített képre ne mint árucikkre tekintsek. Ennélfogva módom van arra is, hogy a művészetben uralkodó aktuális trendektől eltekintsek és munkámat kizárólag belső késztetéseimnek megfelelően alakítsam. Örülök annak, ha műveim másoknak tetszenek, elsősorban azonban saját elvárásaimnak kívánok megfelelni. Elkészült képeimet szívesen látom otthonom falain és nem igazán érdekel, hogy egyébként valaki megvásárolja-e őket.
Mint sokan mások, én is sokáig kerestem azokat a területeket, amelyek gondolataim, érzéseim megfogalmazására a legmegfelelőbbek: érdekelt a festészet, de az irodalom is. A családomban többen is foglalkoztak képzőművészettel. Akadtak köztük olyanok, akik a megélhetésüket is erre alapozták és olyanok is, akik ugyan más kenyeret választottak, a művészi önkifejezésről azonban soha sem mondtak le.
Valójában minden ismert művész hatással volt a munkámra, egyesek kisebb, mások nagyobb mértékben. Rengeteg közismert nagy művészt lehetne felsorolni, aminek azonban nem sok értelmét látom. Sokkal fontosabbnak érzem azoknak a kortárs művészeknek a megemlítését, akikkel való találkozás erőteljesen hatott rám; közéjük tartozik elsősorban a lakképeiről és kollázsairól ismert Bednay Éva és immár elhúnyt férje, a tüzzománcmüvész és műgyűjtő Bednay Dezső, a mozaik- és hidegzománc művész Rác András, s volt tanárom, a szobrászművész Lóránt Zsuzsa, a Hollandiában élő Benkö Marianne, valamint néhai unokatestvérem, Gubis Mihály is. Meghatározó hatást gyakoroltak rám Kokas Ignác tájképei, de - formaviláguk és mázaik miatt - csodálattal töltenek el Bod Éva kerámia vázái és tálai is.
A művészi önkifejezésre való törekvés mindig jelen volt az életemben. Mindig is úgy éreztem, hogy a világ komplexitására adott reflexióink megfogalmazására a képzőművészet sokkal pontosabb eszközrendszert kínál, mint bármely egzakt tudomány, mivel az a tudatalattiból táplálkozik, még akkor is, ha az alkotófolyamatban tudatos elemek is megjelennek.
A képeim tárgya általában az a viszony, amely köztem mint viszonylag állandó szereplő és a térben és időben gyorsan változó külvilág között fennáll. Festészetemet a kívülálló jelenségeknek pillanatnyi lelkiállapotommal való kapcsolata ihleti. A külső hatások, pozitív vagy negatív esztétikai élmények hordozói nagyon sokfélék; lehetnek társadalmi, vallási vagy kulturális jelenségek, de tájak, épületek és városok, emberek és műalkotások is.
A festmény általában akkor fogan meg bennem, amikor külső hatások tudatos vagy tudatalatti belső történéseimhez kapcsolódása következtében elkezd foglalkoztatni egy-egy téma képi megjelenítése. Mivel nagyon sok ilyen hatás ér, s az alkotómunka térben és időben korlátozott, az elképzelések töredékéből lesz csak kép, ami az alkotómunka erőteljes korlátaira utal.
Az eltérő jelenségekben meglévő állandó, közös vonások megragadása, a változó világban önmagam keresése foglalkoztat, aminek ábrázolására az absztrakció tűnik a legalkalmasabbnak. Egyes képeimen egyszerre vannak jelen figuratív és nonfiguratív elemek. A figurális ábrázolások is jelentős absztrakciós szinten mozognak; az általam festett kék madár nem egyetlen, konkrét, közismert madár, hanem az elégedettség és bodogság életérzését megjelenítő madár általában. A figura annak általános ismertetőjegyeit hordozza, ezek teszik alkalmassá elvont üzenetek megfogalmazására is. Az általam festett táj vagy épület még akkor is elvont, ha esetenként valós, általam megtapasztalt vizuális élmények is állnak mögötte.
A kép születésének egy másik útja a kizárólagos befelé figyelés; ekkor az alkotási folyamat úgy kezdődik, hogy nem tudom, mi is lesz annak végeredménye; ez csak időközven, fokozatosan körvonalazódik („lassen wir uns überraschen” hatás). Ilyenkor a tudatosság elhagyására törekszem, a munkát kizárólag belső indíttatások határozzák meg. Ilyen érzés lehet az is, amikor a zeneszerző zenét szerez. Olyan hangokat fogalmaz meg, ír le, amelyeket nem hallott előre, azok belső énjéből fakadnak, de később mások által is eljátszhatók, illetve meghallgathatók lesznek.
A képalkotási folyamat sokféle lehet; általában szeretem a témát először is felvázolni. Ezt követően egyes részekre koncentrálok, majd ezeket a részleteket próbálom ismét egységes egésszé összekovácsolni. A kép akkor készül el, amikor nem találok rajta további tennivalót, akárhogy is nézem azt. Ekkor aláírom, jelezve, hogy az alkotói folyamat lezárult. Ennek ellenére is előfordul, hogy a már kész munkán később – látásmódom és technikai felkészültségem változása miatt – korrigálandó elemeket látok, ami annyira zavar, hogy a korrekciókat végre is hajtom. Kis probléma csak a számomra, hogy ezáltal sérül a kép időbelisége, mivel az idősíkok képi egymásra helyeződése is foglalkoztat.
Festményeim hangulatában az engem és környezetemet meghatározó különböző élethelyzetek tükröződnek. Egyes képeket feltétlen optimizmus hatja át; ez abból a meggyőződésből fakad, hogy a körülöttünk és bennünk zajló változások fejlődést jelentenek, s az ellentmondások és a nyilvánvaló veszélyek ellenére is jó irányba haladunk. Ezekre a képekre erőteljes, élénk színek, erős kontrasztok használata jellemező (pl. a Szerelem, a Kék madár, a Gyümölcskosár című festmény). A drámai, vészjósló jelenségek – bár esetenként jelen voltak – a háttérbe szorultak, az alapvető életérzés az örömteli várakozás és a kíváncsiság volt (pl. a Klímaváltozás című kép).
A „Kék madár” című festmény, amely jelenleg is a tulajdonomban van, 2006-ban Londonban készült, sokáig ottani lakásom falát díszítette. olyan időszakból származik, amikor úgy éreztem, hogy az egyéni önkiteljesedés nem ütközik akadályokba, a világ kerek és egész, nincsenek komoly veszélyek. A kép a belső személyiség és a külvilág közötti összhangról tanúskodik, amelyet boldogságként is megragadhatunk. Az egyén – adott esetben a madár – erőteljes, egészséges, s benne már a jövő ígérete is megfogant.
Tisztában vagyok azzal, hogy a madár, illetve a boldogság kék madara témája a művészetben gyakorta megjelenik. Mivel közel áll hozzám, nem zavar, hogy a téma nem hat az újdonság erejével. A madár, mint motívum kiválasztása inkább véletlen, nem tudatos, bár ez a figura több képemen, különböző kontextusban is megjelenik. Meglepődve tapasztalom, hogy esetenként a nem figuratívnak induló képeim szándékom ellenére is felveszik a szárnyalni képes, de egyben veszélyeztetett madár formáját.
A kék madár ugyanakkor eszköz arra, hogy a pillanatnyi pozitív életérzésemet és az annak elmúlásától való aggodalmaimat egyszerre fejezzem ki. A madár formájában egyszerre van jelen a méltóságteljes szépség és a védekezést szolgáló, burkolt fenyegetés. A boldogság kék madara a boldogság pillanatnyi érzésén túl egyben a boldogság elvesztésének, elmúlásának lehetőségét is hordozza. A potenciális veszélyek ellen a madár szárnyainak kiterjesztésével, a rendelkezésre álló tér teljes kitöltésével tudat alatt védekezik, óvva jövőjét, amelyet a tojások szimbolizálnak.
Később egyre inkább ezek a veszélyek kerülnek előtérbe a festészetemben, s a változásokat kísérő trauma kezdett művészileg foglalkoztatni. Az önfeledt optimizmus törvényszerűen változó, ezért átmeneti jelenség; várható, hogy a már felszámolt problémák és akadályok helyébe lassanként újak lépnek. A fejlődés nem lineáris. Idővel ezért az elmúlás veszélyének érzése is megjelent a képeimen (pl. az „Átalakulás” című festmény). A színek később némileg kifakultak, a témák komorabbá váltak, munkáimat a színgazdagság helyett az árnyalatok gazdagsága kezdte jellemezni.
Jó példa erre a Tbilisziben festett „Győzelem” című kép, amelynek mintájául a Georgia függetlenségének elnyerése alkalmából emelt diadalittas és büszke nőalak arca szolgált, amelyen mára már akár könnyeknek is ható rozsdafoltok jelentek meg. Grúziában sok olyan fantasztikus tájakon jártam, amely szépségével rabul rejtett, de a természeti erők iránti bűvölet nem engedte meg egy percre sem, hogy elfeledkezzen az ember arról, hogy ezek az erők bármikor alkalmasak lehetnek a pusztításra is, s a rideg természeti környezetben a túlélés az elsőrendű feladat (lásd például „Az úton”című festményt).

Interjú
Interjú Gyebnár Istvánnal
Az emberek többségének napjainkban egy szakmája van, amelyet egy életen keresztül művel; más tevékenységet legfeljebb csak kedvtelésből űz. Történelmi visszatekintésben ez másképpen volt: a király egyszerre volt politikus, hadvezér, katona és mecénás, a művész pedig gyakran tudós polihisztor is.
Meggyőződésem, hogy a világban aktívan szemlélődő, „reneszánsz” ember ma sem korlátozhatja tevékenységét egy szűk szakmai területre. Szükség van arra, hogy sokoldalúan reagáljunk a környezetünkben és bennünk zajló folyamatokra, egyidejűleg foglalkozzunk látszólag egymással össze nem függő dolgokkal. Én például egyszerre tartom magamat diplomatának és képzőművésznek. Diplomataként döntően külső igények, míg a művészet terén elsősorban belső elvárások vezérelnek. Eddigi életutam sajátossága, hogy a világ sok országában megfordultam. Éltem Berlinben, Bécsben, Londonban, Hágában és Tbilisziben, s sok más országban is jártam rövidebb vagy hosszabb ideig.
Alkotói szabadságot biztosít a számomra, hogy kenyeremet diplomataként keresem, ezért anyagilag nem függök a festészettől; megengedhetem magamnak, hogy az általam készített képre ne mint árucikkre tekintsek. Ennélfogva módom van arra is, hogy a művészetben uralkodó aktuális trendektől eltekintsek és munkámat kizárólag belső késztetéseimnek megfelelően alakítsam. Örülök annak, ha műveim másoknak tetszenek, elsősorban azonban saját elvárásaimnak kívánok megfelelni. Elkészült képeimet szívesen látom otthonom falain és nem igazán érdekel, hogy egyébként valaki megvásárolja-e őket.
Mint sokan mások, én is sokáig kerestem azokat a területeket, amelyek gondolataim, érzéseim megfogalmazására a legmegfelelőbbek: érdekelt a festészet, de az irodalom is. A családomban többen is foglalkoztak képzőművészettel. Akadtak köztük olyanok, akik a megélhetésüket is erre alapozták és olyanok is, akik ugyan más kenyeret választottak, a művészi önkifejezésről azonban soha sem mondtak le.
Valójában minden ismert művész hatással volt a munkámra, egyesek kisebb, mások nagyobb mértékben. Rengeteg közismert nagy művészt lehetne felsorolni, aminek azonban nem sok értelmét látom. Sokkal fontosabbnak érzem azoknak a kortárs művészeknek a megemlítését, akikkel való találkozás erőteljesen hatott rám; közéjük tartozik elsősorban a lakképeiről és kollázsairól ismert Bednay Éva és immár elhúnyt férje, a tüzzománcmüvész és műgyűjtő Bednay Dezső, a mozaik- és hidegzománc művész Rác András, s volt tanárom, a szobrászművész Lóránt Zsuzsa, a Hollandiában élő Benkö Marianne, valamint néhai unokatestvérem, Gubis Mihály is. Meghatározó hatást gyakoroltak rám Kokas Ignác tájképei, de - formaviláguk és mázaik miatt - csodálattal töltenek el Bod Éva kerámia vázái és tálai is.
A művészi önkifejezésre való törekvés mindig jelen volt az életemben. Mindig is úgy éreztem, hogy a világ komplexitására adott reflexióink megfogalmazására a képzőművészet sokkal pontosabb eszközrendszert kínál, mint bármely egzakt tudomány, mivel az a tudatalattiból táplálkozik, még akkor is, ha az alkotófolyamatban tudatos elemek is megjelennek.
A képeim tárgya általában az a viszony, amely köztem és a térben és időben gyorsan változó külvilág között fennáll. Festészetemet a kívülálló jelenségeknek pillanatnyi lelkiállapotommal való kapcsolata ihleti. A külső hatások, pozitív vagy negatív esztétikai élmények hordozói nagyon sokfélék; lehetnek társadalmi, vallási vagy kulturális jelenségek, de tájak, épületek és városok, emberek és műalkotások is.
A festmény általában akkor fogan meg bennem, amikor külső hatások tudatos vagy tudatalatti belső történéseimhez kapcsolódása következtében elkezd foglalkoztatni egy-egy téma képi megjelenítése. Mivel nagyon sok ilyen hatás ér, s az alkotómunka térben és időben korlátozott, az elképzelések töredékéből lesz csak kép.
Az eltérő jelenségekben meglévő állandó, közös vonások megragadása, a változó világban önmagam keresése foglalkoztat, aminek ábrázolására az absztrakció tűnik a legalkalmasabbnak. Egyes képeimen egyszerre vannak jelen figuratív és nonfiguratív elemek. A figurális ábrázolások is jelentős absztrakciós szinten mozognak; az általam festett kék madár nem egyetlen, konkrét, közismert madár, hanem az elégedettség és bodogság életérzését megjelenítő madár általában. A figura annak általános ismertetőjegyeit hordozza, ezek teszik alkalmassá elvont üzenetek megfogalmazására is. Az általam festett táj vagy épület még akkor is elvont, ha esetenként valós, általam megtapasztalt vizuális élmények is állnak mögötte.
A kép születésének egy másik útja a kizárólagos befelé figyelés; ekkor az alkotási folyamat úgy kezdődik, hogy nem tudom, mi is lesz annak végeredménye; ez csak időközven, fokozatosan körvonalazódik („lassen wir uns überraschen” hatás). Ilyenkor a tudatosság elhagyására törekszem, a munkát kizárólag belső indíttatások határozzák meg. Ilyen érzés lehet az is, amikor a zeneszerző dolgozik. Olyan hangokat ír le, amelyeket nem - vagy csak „belső fülével” - hallott előre, azok belső énjéből fakadnak, de később mások által is eljátszhatók, illetve hallgathatók lesznek.
A képalkotási folyamat sokféle lehet; általában szeretem a témát először is felvázolni. Ezt követően egyes részekre koncentrálok, majd ezeket a részleteket próbálom ismét egységes egésszé összekovácsolni. A kép akkor készül el, amikor nem találok rajta további tennivalót, akárhogy is nézem azt. Ekkor aláírom, jelezve, hogy az alkotói folyamat lezárult. Ennek ellenére is előfordul, hogy a már kész munkán később – látásmódom és technikai felkészültségem változása miatt – korrigálandó elemeket látok, ami annyira zavar, hogy a korrekciókat végre is hajtom. Kis probléma csak a számomra, hogy ezáltal sérül a kép időbelisége, mivel az idősíkok képi egymásra helyeződése is foglalkoztat.
Festményeim hangulatában az engem és környezetemet meghatározó különböző élethelyzetek tükröződnek. Egyes képeket feltétlen optimizmus hatja át; ez abból a meggyőződésből fakad, hogy a körülöttünk és bennünk zajló változások fejlődést jelentenek, s az ellentmondások és a nyilvánvaló veszélyek ellenére is jó irányba haladunk. Ezekre a képekre erőteljes, élénk színek, erős kontrasztok használata jellemező (pl. a Szerelem, a Kék madár, a Gyümölcskosár című festmény). A drámai, vészjósló jelenségek – bár esetenként jelen voltak – a háttérbe szorultak, az alapvető életérzés az örömteli várakozás és a kíváncsiság volt (pl. a Klímaváltozás című kép).
A „Kék madár” című festmény, amely jelenleg is a tulajdonomban van, 2006-ban Londonban készült, sokáig ottani lakásom falát díszítette. olyan időszakból származik, amikor úgy éreztem, hogy az egyéni önkiteljesedés nem ütközik akadályokba, a világ kerek és egész, nincsenek komoly veszélyek. A kép a belső személyiség és a külvilág közötti összhangról tanúskodik, amelyet boldogságként is megragadhatunk. Az egyén – adott esetben a madár – erőteljes, egészséges, s benne már a jövő ígérete is megfogant.
Tisztában vagyok azzal, hogy a madár, illetve a boldogság kék madara témája a művészetben gyakorta megjelenik. Mivel közel áll hozzám, nem zavar, hogy a téma nem hat az újdonság erejével. A madár, mint motívum kiválasztása inkább véletlen, nem tudatos, bár ez a figura több képemen, különböző kontextusban is megjelenik. Meglepődve tapasztalom, hogy esetenként a nem figuratívnak induló képeim szándékom ellenére is felveszik a szárnyalni képes, de egyben veszélyeztetett madár formáját.
A kék madár ugyanakkor eszköz arra, hogy a pillanatnyi pozitív életérzésemet és az annak elmúlásától való aggodalmaimat egyszerre fejezzem ki. A madár formájában egyszerre van jelen a méltóságteljes szépség és a védekezést szolgáló, burkolt fenyegetés. A boldogság kék madara a boldogság pillanatnyi érzésén túl egyben a boldogság elvesztésének, elmúlásának lehetőségét is hordozza. A potenciális veszélyek ellen a madár szárnyainak kiterjesztésével, a rendelkezésre álló tér teljes kitöltésével tudat alatt védekezik, óvva jövőjét, amelyet a tojások szimbolizálnak.
Az önfeledt optimizmus törvényszerűen átmeneti; várható, hogy a már felszámolt problémák és akadályok helyébe lassanként újak lépnek. A fejlődés nem lineáris. Idővel ezért az elmúlás veszélyének érzése is megjelent a képeimen (pl. az „Átalakulás” című festmény). Egyre inkább ezek a veszélyek kerültek előtérbe a festészetemben, s a változásokat kísérő trauma kezdett művészileg foglalkoztatni. A színek később némileg kifakultak, a témák komorabbá váltak, munkáimat a színgazdagság helyett az árnyalatok gazdagsága kezdte jellemezni.
Jó példa erre a Tbilisziben festett „Győzelem” című kép, amelynek mintájául a Georgia függetlenségének elnyerése alkalmából emelt diadalittas és büszke nőalak arca szolgált, amelyen mára már akár könnyeknek is ható rozsdafoltok jelentek meg. Grúziában sok olyan fantasztikus tájon jártam, amely szépségével rabul rejtett, de a természeti erők iránti bűvölet nem engedte meg egy percre sem, hogy elfeledkezzem arról, hogy ezek az erők bármikor alkalmasak lehetnek a pusztításra is, s a rideg természeti környezetben a túlélés az elsőrendű feladat. (Erre példa „Az úton”című festmény.)
Press release
István Gyebnár's artworks are to be exhibited at the Goethe Institut, Rotterdam (Westersingel 9) from 20 to 30 January 2009. There will be an open reception on 27. January 2009 at 6 p.m.
Art and Diplomacy
Goethe Institut, 3014 GM Rotterdam, Westersingel 9
This is an exposition orgaised by the British and Hungarian Embassies in The Hague, the Goethe Institut and the British Council under title Art and Diplomacy. It is an exhibition of István Gyebnár, Deputy Head of the Hungarian Embassy and Jane Walker, spouse of the British Ambassador. There is going to be an open reception at the Goethe Institute, Rotterdam on 27. January 2009 at 6 p.m. HE Lyn Parker, the British Ambassador and HE Mr T. Lauffer, the German Ambassador are going to play piano pieces.
Press release
Blue bird
Oil pastel
Gyebnár István diplomata, festőművész
Gyebnár István 1961. december 19-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányai során festészettel és grafikával is foglalkozó édesanyja, Fejes Gizella ösztönzésére Lóránt Zsuzsa szobrászművész tanítványaként ismerkedik meg a képzőművészettel. A Dési Huber István Képzőművészeti Kör tagjaként rajzolni és festeni tanul, számos rajzversenyen, kiállításon sikerrel vesz részt. Mestere Bednay Éva (Eve B'ay) képzőművész, akinek munkásságát gyermekkora óta követi.
1986-ban végez a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán. 1995-ben egyetemi doktori címet szerez. 1986 óta diplomataként dolgozik.
Pályája során keresi a művészet és a diplomácia összekapcsolásának, emberi kapcsolatok javítására történő felhasználásának a lehetőségeit. Évekig él Berlinben, Bécsben, Londonban és Hágában. Bejárja a világ nagy művészeti múzeumait és megismerkedik távoli dél-amerikai és ázsiai kultúrákkal, művészeti technikákkal.
Utazásai során lelkes fotóművésszé válik, különleges látványok, érzések és hangulatok megfogalmazására törekszik a fotózás segítségével. "A világmindenség középpontja" és a "Tükröződések" című alkotását 2008-ban a Photo Laureates a legjobbak közé sorolja és publikálja.
Képeit számos európai fővárosban bemutatja. Többnyire absztrakt, figurális olajfestményeit, olaj-pasztelljeit , valamint fotóit különleges formavilág és gondolatiság jellemzi.

Abstract expressionism
I am a Hungarian Diplomat and a fine artist who combines diplomatic activities with creating of art, uses diplomacy and art to promote human contacts. I think both art and diplomacy are special reactions, reflections to the challenges of our age. Many of my compositions formulate special messages, associations, thoughts and ideas about our age or express human feelings. I am also interested in looking for new artistic expression forms, a new artistic language. To my understanding art is supposed to be an enrichment of our everyday life and our environment therefore I usually try to focus on positive phenomena in our highly complex world.

István Gyebnár Diplomat, Fine Artist
István Gyebnár,
Diplomat and Fine Artist
(Budapest, 19. 12. 1961 - )
With the encouragement of his mother, the painter and graphic artist, Gizella Fejes, István Gyebnár was introduced to fine arts as a student of the acclaimed Hungarian sculptor, Mrs. Zsuzsa Lóránt, during his high-school years. As a member of the Fine Art Circle of István Dési Huber, he studied drawing and took part in a number of exhibitions. His master is the fine artist Éva Bednay (Eve B'ay) whose work influenced him from his early childhood. He has been influenced by the Hungarian artists András Rác and Márton Barabás, too.
1986 he graduated from the University of Economics, Faculty International Relations in Budapest. 1995 he received a scientific title "Doctor of University" (PhD). After his graduation he entered the Hungarian Foreign Service and followed since a career as a Diplomat.
Mr. Gyebnar looks for ways to make connections between arts and diplomacy. He uses both to improve human contacts. Over the years he lived in different European capitals: Berlin, Vienna, London and The Hague. He visited many great museums and also had the opportunity to acquaint himself with Asian and South-American cultures and artistic techniques.
During his travels he became an enthusastic photographer. Photography serves to enrich his artistic expression. Photo Laureates awarded him the title „One of the best photographers of the year: 2008”.
He exhibited his oil-paintings, oil-pastels and photographs in a number of European capitals (e.g. Goethe Institut, Rotterdam, 2009). Special expressive forms and bright colours are typical of his mostly abstract, yet in many cases figurative works. His artworks convey special messages, associations and sentiments strongly related to the age we live in.
Web-sites:
gyebnr123
www.Artportal.hu/lexikon/muveszek/gyebnar_istvan
www.painter.hu/gyebnaristvan

HírExtra, 2009. január 17.
Kultúra
Magyar művésznek tapsol egész Hollandia
2009. 01. 17. 14.44 Hírextra
Gyebnár István diplomata, festőművész és Jane Walker brit festőművész tárlata nyílik Rotterdamban január 20-án az európai kulturális intézetek szövetsége (EUNIC), a Goethe Intézet és a British Council, valamint az érintett hágai nagykövetségek szervezésében - közölte az MTI-vel a magyar nagykövetség.
A helyi Goethe Intézetben a hónap végéig látható kiállítás célja, hogy "felhívja a figyelmet a diplomácia és a művészetek közötti összefüggésekre, az emberi kapcsolatok javítására irányuló szerepére".
A tárlaton Gyebnár István festményei, olajpasztelljei és díjnyertes fotói alapján készült színes nyomatai láthatók.
Az 1961-ben született Gyebnár István középiskolai tanulmányai során festészettel és grafikával is foglalkozó édesanyja, Fejes Gizella ösztönzésére Lóránt Zsuzsa szobrászművész tanítványaként ismerkedett meg a képzőművészettel. A Dési Huber István Képzőművészeti Kör tagjaként rajzolni és festeni tanult, számos rajzversenyen, kiállításon vett részt. Mestere Bednay Éva (Eve B,ay) képzőművész, akinek munkásságát gyermekkora óta végigkísérte. Képei többnyire absztraktak, de figurális olajfestményeit, olajpasztelljeit élénk színek, különleges formavilág és gondolatiság jellemzi.
Gyebnár István 1986-ban végzett a budapesti közgazdaságtudományi egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán, azóta diplomataként dolgozik. Évekig élt Berlinben, Bécsben, Londonban és Hágában. Utazásai során lelkes fotóművésszé vált, különleges látványok, érzések és hangulatok megfogalmazására törekszik a fotózás segítségével.
Forrás: MTI
Kapcsolódó cikkek:
» Kiállítás az M6-os leleteiből
» Biblia kiállítás
» Kiállítás Magyarországról Londonban
» Tárlattal emlékeznek Egressy Gáborra
» Gallery by Night 2008
» Őszi tárlat Sopronban
» Picasso-kiállítás
» Ízléstelen festmények tárlata

Best Photographers 2008
István Gyebnár has been selected by Photo Laureates as one of Best Photographers 2008. His shots under title "Centre of the Universe" and "Reflections" will be published in the "Best of 2008 Photography Anthology".

Art and Diplomacy
István Gyebnár is going to exhibit his artworks at the Goethe Institut, Rotterdam (Westersingel 9) from 20 to 30 January 2009 under the title "Art and Diplomacy" together with the spouse of the British Ambassador to the Netherlands, Mrs. Jane Walker.
